Jézus olyan ember volt, aki befogadta magába teljesen Istent. Ezzel elérve a teljes szabadságot, vagyis a bűntelenséget. Ő nem helyettünk tette meg a dolgokat, hanem megmutatta, hogy mit tegyünk, ha mi is szabadok akarunk lenni kötöttségeinktől, a szenvedéstől. Ha mi is átadjunk magunkat Istennek, ahogy Jézus tette, akkor megváltásban részesülünk, vagyis felszabadulunk a bűn, a halál alól.

Ez nem a test halhatatlanságát jelenti, nem is csodákat, vagy bármi különlegességet, hanem a lélek békességét.

Ennek gyakorlati megnyilvánulása pedig a szeretetből fakadó tettek.

A bűn nem más, mint az anyagihoz/testihez való kötődés. Azt hinni, hogy csak ez van, ez a fontos. Ebből fájdalom és szenvedés származik, mert minden anyagi múlandó dolog. Az anyagihoz pedig nem csak a tapintható, hallható, látható, ízlelhető, szagolható dolgok tartoznak, hanem a gondolható, érzékelhető dolgok is. Ragaszkodni egy Isten-képzethez, Jézus-világképhez szintúgy elfordulás az élő Istentől. A megragadás kötöttség, a kötöttség merevség, a merevség halál. Ezért "kell" a megváltás.

"Boldogok a lelki szegények, mert övék a Mennyek országa." Akinek lélekben semmilye sincsen, nincstelen, az képes csak befogadni Istent.